Török építészeti emlékek
A Dolmabahce, a Isztambul, was originally a bay on the European side of the Bosphorus. Sultan Ahmet I and his successor Osman II gradually filled the bay to expand the imperial garden in the 17th century. Because of this, it eventually earned the name “dolmabahce,” which translates to “filled garden.” The Besiktas Waterfront Palace, a palace complex, was constructed within the garden in the 17th century as well. During the reign of Sultan Abdulmecid II in the nineteenth century, however, the original wooden palace was torn down and the Dolmabahce Palace was constructed on the site to serve as the main imperial palace. After many years at Fatih’s Topkapi Palace, the royal family uprooted and relocated there. The illustrious Balyan family, specifically Nikogos and Karabet Balyan, built Dolmabahce Palace, one of the finest examples of the Neo-Ottoman style, which combined elements of Italian and French Renaissance art with Baroque and Ottoman architecture.
Located in Istanbul’s Fatih District (the historic peninsula), Topkapi Palace was the administrative center and imperial residence of the Ottoman Empire at its height. After Fatih Sultan Mehmet conquered Istanbul in 1451, the first palace structures were constructed between 1451 and 1481. The oldest building, the Cinili Kosk, is located in the first court, which is accessible from the Hagia Sophia square via the Imperial Gate, Bab-i Humayun. The palace structures are located in the second court, which is accessible through the Middle Gate (Bab’us Selam). The Harem Section, where the imperial family lived with their extended families, is accessible via a third court. Finally, at the very end of the building is a covered path leading to the fourth court, which is accessed via the Treasury Room.
A császári család kertjei inspirációt adtak a Kucuksu pavilon építéséhez a Boszporusz ázsiai oldalán a Beykoz mai Kucuksu környékén. A 1800-as évek elején, Mahmut szultán uralkodása alatt, két történettel rendelkezõ fából készült palotát építettek. A 19. században Abdulmecid uralkodása alatt az eredeti palotát lerombolták; ezt megelőzően a szultánok, Selim III. és Mahmut II. Nikogos Balyan, a jól ismert Balyan család, a Kucuksu pavilon építését tervezte és végrehajtotta. A pavilon kicsi, mert a szultánok számára a vidéki rövid látogatások vagy a közeli erdőkben folytatott vadászati expedíciók során használták.
Az Ihlamur-völgy, amely ma Isztambul Besiktas környékén található, a 18. században népszerű piknikhely volt a város lakói számára. Azonban a 19. században, Abdulmecid szultán uralkodása alatt a Balyan család megbízta az Ihlamur pavilonok építését, többek között sok más palotát és pavilont. A két pavilon, a Ceremony Pavilion és a Retinue Pavilion mind barokk kialakítású.
Csak az Aynalikavak Pavilion maradt meg, ami egykor az Aynalikavak-palota volt, a negyedik legnagyobb Isztambulban a Dolmabahce, a Topkapi és az Uskudar után. Mind a Tersane (hajóépület) palotának, mind az Aranykorona palotának nevezték, mivel a Golden Horn partján található régi hajógyár közelében helyezkedik el. A komplex első szerkezeteit a 17. században építették, de a 18. század végére a pavilon számos kiegészítés miatt palotaként vált ismertté. Ezek a szerkezetek közé tartozik az Aynavalikak Pavilion, amely egyesek úgy vélik, hogy a Sultan Ahmet III idejére nyúlik vissza. Azonban a Szelim III szultánnak nagy része a palotát lerombolta a hajógyár bővítésére. A klasszikus oszmán zenét sokan ugyanaz a Sultán írták, miközben elsősorban az Aynavak Pavilionban lakott. Emlékét szentette, egy híresztő Ottomán és a kupol a üvegre.
Amikor II. Abdulhamid szultán 1880-ban a Dolmabahce-palotaból a Yildiz-palotaba költözött, számos új épületet épített, köztük egy Chalet (Eladó) kioszkot. Raimondo D’Aronco, az akkori kiemelkedő olasz építész, a palota mellékletét tervezte és építette.
Az ország távoli délkeleti részén a Selyemút mentén, 5 kilométerre keletre a Dogubeyazittól, az Ishak Pasha palota található. Ez a 18. századi holland építészet különleges példája a tulipán korból, és egy hegy oldalán épült. A komplexum kialakítása az oszmán, perzsa, örmény és szeljuk stílusának eklektikus egyesülése. A homlokzatok alacsony rélyekkel és vágott kőművességgel rendelkeznek, amelyek emlékeztetnek a szeljuk művészetére. A komplexumot 1784-ben fejezték be, a Harem szakasz ajtaján lévő forgatókönyv szerint Ishak Pasha. A fát dekoratív elemként is használták, különösen a háromdimenziós szobrok építésében, szimbolikus jelentéssel a török művészetben. Shak Pacha volt az úttörő, aki a fürdő után modellezett fűtési rendszert használta. A 19. század háború és földrengés károsította a palotthelyet, de az UNESCO 2000-ben indította a helyreállítási programot.
Hazeranlar-kastélyt az Amasya Yaliboyu-ban széles körben az oszmán korszak 19. századi néprajzi építészetének egyik legszebb példájának tekintik. Hazeran Hanim, a terület jól ismert lakosa 1865-ben megbízta a kastély építését.
Safranbolu, egy város északkeleti Törökországban, lehetővé teszi számunkra, hogy vizsgálja meg az oszmán időszak házak a 18. században. Safranbolu úgy néz ki, mint egy sor teraszok miatt a mód a folyó völgyek kivágták a tájat. A legtöbb házak két- vagy háromszintes szerkezetek keveréke fa és kő. Sok alsó történetek oszmán házak a 18. században épült kőből. A felső emeletek, amelyek szőnyeg, tágas, annak ellenére, hogy a szűkös a telek. A tengelyek a házak kissé elmozdulnak a történetek között, így az épületek egy kissé torz megjelenés; ez azért van, mert a felső emeletek épültek, hogy hagyja a maximális mennyiségű napfényt.
A város falai lenyűgöző kilátás nyílik a tengerről vagy a szárazföldről. A falak Konstantinápoly, a legismertebb a maga nemében a késő ősi és középkori világokban, építették a bizánci császár Konstantin a Nagy és körülvették a várost minden oldalról. A déli megközelítés védett a Marmara falak, míg a város északi oldalát a Golden Horn falak körülvették. A föld falai Konstantinápoly védte a várost ellenségeitől, és ellenállt sok ostrom több mint ezer évig, amíg az oszmánok meghódították a várost 1453. Ezek a falak a város nyugati oldalán helyezkedtek el, és körülbelül 6 kilométerre futottak a Marmara-tengertől az Arany Szarva felső határáig. A belső és külső falak, tornyok és mohák, amelyek még ma részben érintetlenek, Emperor Theodoros II épített az ötödik század első felében. A város falai még mindig a múltban állnak, de a városok sokaknak a városnak a konstantinápolnak.
Kiz Kulesi (A Szűz Torony) egy torony egy kis szigetén a Boszporusz déli bejáratánál, nem messze az Uskudar isztambuli partjaitól. A bizánci korszak óta Leander-torony néven ismert. Egy kis sziklán Uskudar, az ókori Chrysopolis előtt, vámhivatalt hoztak létre a Fekete-tengerből származó rakományok feldolgozására. A sziget védelmi falát, amelynek maradványai ma láthatók a vízben, egykor csatlakoztak az ázsiai kontinenshez. A bizánci garnitúrát a toronyban állították fel, amikor Isztambult az oszmánok 1453-ban hódították meg. A Hero és a Leander történetével való kapcsolat miatt a tornyot gyakran Leander-toronynak nevezik. Mind a 1509-ben bekövetkezett földrengés, mind az 1721-ben bekövetkezett tűz hozzájárult a torony bukásához.
A népszerű kávézó és étterem most elfoglalja a torony belsejét, kihasználva az épület kiváló helyét és a város római, bizánci és oszmán megtestesüléseinek páratlan panorámáját.
Magas pontjáról a Galata torony Isztambul egyik legismertebb látnivalójává vált, a Beyoglu és a Karakoy környékére néző kilátással.
A genovaiak Krisztus tornyának nevezték, míg a bizánciak egyszerűen a Nagy tornynak nevezték.Amikor a genovai kereskedők Galata területén éltek és kereskedelmi állomásokat állítottak fel a Földközi-tenger és a Fekete-tenger mentén, a torony a mai formáját vette.
A torony 1509-es földrengés következtében megrongálódott, de Hayreddin oszmán építész javította. Hayreddin dolgozott az Edirne-ben található II. Bayezid szultán komplexumának helyreállításán is. Suleyman a Magnificent uralkodásának idején a torony olyan elítélteket foglalt el, akiknek a Kasimpasa Haditengerészeti udvarán kellett dolgozniuk. A 16. század végén Takiyuddin Efendi asztrológus hozzáadta a csúcson egy megfigyelőhelyet, de a tornyot ismét börtönként használták 1546 és 1595 között, III. Murat szultán uralkodása alatt.
A torony 1717-ben tűzoltó megfigyelőhelyként szolgált, miután a 16. században a Mehter Band, az oszmán katonai banda rövid időre használta. 1794-es tűz után a tornyot újjá kellett építeni, és egy cumba (projekciós erkély) hozzáadásra került.
A legendás oszmán pilóta, Hezarfen Ahmet Celebi a torony egyik legérdekesebb történetének tárgya. A Hezarfen Celebi a híres oszmán utazó, Evliya Celebi szerint a karjaihoz kötött szárnyakat használta, hogy a torony tetejéről Uskudárba repüljön. Miután látta, hogy az ember ezt a csodálatos dolgot csinálja, azt mondják, hogy a Sultan Murad Khan gyanakodott rá, és Algériába küldte.
Ez a 66,90 méter magas torony most népszerű A turisták számára látogatható helyekAz erkélyéről csodálatos kilátást nyithatunk Isztambulra.
A Diyarbakir erődöt eredetileg a 3. században építették a római időszak alatt, és azóta megerősítették és bővítették.A helyi bazalt kő használták a erőd falának építésére, így a világ második legszélesebb és leghosszabb védekező falává váltak a kínai Nagy Fal után.
Az Urartu királyság a 9. században építette a Van erődöt a Van-tó keleti partján, közvetlenül az ősi fővárosuk, Tushpa maradványai fölé. A Medektől az örményekig a pártistákig a rómaiakig a szasanidákig a bizánciakig az arabokig a szeljukig a safavidokig az afszharidokig az oszmánokig az oroszokig, ez a kastély mindent látott. Az évszázadok során a várat sok különböző kultúra foglalja el, és az épület minden korszak lakóinak jeleit viseli. Van egy felirat a Xerxes I uralkodásából, aki az ötödik században uralkodott, egy szultán Suleyman által épített mecsetre.
A 17. századi Hosap-kastély a Van-Hakkari úton van a tartományban.A környék folyói inspirálták a nevet, ami „szép vizet” jelent.Sari Suleyman Mahmudi, a Mahmudi törzs vezetője megbízta a kastély építését, amely a tartomány hatalmi központjaként szolgált a tizenkilencedik század Tanzimat reformjaiig.
Ma Kizkalesi (a Szűz kastély) található egy Mersin tartományban található szigeten, mindössze 300 méterre a Földközi-tenger partjaitól. A kastély, amely eredetileg a IV. században épült, a XIII. században jelentős felújításon ment keresztül. Észak- és nyugati falai kiváló esettanulmányok a hagyományos ászlár építésről. A kastély a 13. században a Karamanid anatoliai emirátusába, majd a 14. században az oszmánokhoz esett.
A Sultanhani (Sultan Inn), amelyet 1229-ben a szeljuk korszak alatt Sultan Alaeddin Kaykubat I épített, széles körben a szeljuk építészet egyik legszebb példája.A kastély udvarában lévő négyzetkőzsi mecset a lelki pihenőhelyet biztosította az utazók számára, és a közeli Aksaray városában élők különösen figyelemre méltóak, mint az első kapun lévő gravírozás.
A Fatih városában található Nagy Bázár a világ egyik legrégebbi fedett piaca. Több mint 4000 üzletet kínál a 30 700 négyzetméteres területen. A bazár eredeti szerkezete a 15. századból származik, Fatih Sultan Mehmet iszlám meghódítását követően; Suleyman a Nagy később 1701-ben kiterjesztette a jelenlegi méretére. A bazárt számos földrengés és tűz ütötte meg az évek során, de ez nem csökkentette nagyságát vagy jelentőségét. A kiskereskedelmi létesítmények az 1896-as földrengés előtt nyúlnak vissza, ami a jelenlegiakat eredményezte. Több mint 26 000 embert foglalkoztatnak jelenleg a bazár folyamatos bevásárlóközpontként való használatának eredményeként. Ez a világ egyik legnépszerűbb történelmi helyszíne, amely minden nap 250 000 és 400 000 látogatót vonz.
Az Eminonu környékén található Spice Bazaar Isztambul második leglátogatottabb piaca.Az Új mecsetkomplexum, amely magában foglalja az egyiptomi bazárt, 1660-ban Hatice Turban szultán megbízásából állt, és részben az oszmán birodalom egyiptomi tartományából származó bevételekből fizetett. A fűszerek még mindig fontos szerepet játszanak a bazárbanGazdaság, ez is otthont ad számos más üzletek, beleértve azokat, amelyek értékesítik a török finomságok és egyéb édességek, ékszerek, ajándéktárgyak, és szárított gyümölcsök és diófélék.
Herseki Semiz Ali Pasa, Suleyman utolsó nagy vizírja, 1569-ben megbízta az építkezést Mimar (építész) Sinan-tól. A 270 méter hosszú bazárban mintegy 130 üzlet található.
A vendéglátóhely, amelyet 1554-ben építettek Rustem Pasha építész Mimar Sinan rendelésére, a 16. századi oszmán építészet kiemelkedő példája.A vendéglátóhely földszinten és a második emeleten üzletek vannak.
Konya emírje, Celalettin Karatay 1251-ben rendelte el az építkezést.A madrasa csempe és díszítése különösen szépségéről és bonyolult részleteiről ismert.A csempe, a dekoráció és a szeljuk korszak műtárgyait most a múzeum csempe művek múzeuma lett.
A Gok Madrasa, amely 1271-ben épült, jól ismert a két minarett, amelyek mindkét oldalon a főbejárat mellett. Állatok, csillagok és fa sziluettjei vannak rajzolva a minaretekbe. Az égre emlékeztető kék csempe használata miatt ("gok", ami azt jelenti, hogy " ég" törökül), a szerkezetnek ez a név volt. Az épületben csak egy udvar van, és benne van egy medence és szökőkút. Az udvar két részre oszlik, az egyik oldalon az osztálytermekhez, a másik pedig a mecsethez (meszcit, imádságszoba).
Ez a város Erzurum, Kelet-Törökországban, hogy megtalálja a Twin Minaret Madrasa (Cifte Minareli Medresesi). A madrasa valószínűleg a 13. század szeljuk korszak, de ez csak egy találgatás. A madrasa jelentős nemcsak azért, mert a legnagyobb szerkezet a maga nemében, hanem azért is, mert az építészeti és dekoratív újítások képviseli. A madrasa, amely két története, foglal egy 35-40 méter földterületet. A műemlék kapta nevét a két tégla minaretek, amelyek állnak 26 méter magas az északi homlokzat. Ők vannak rögzítve a nyolcadik bázisok, hogy nyugszik tetején négyzet oszlopok. A felső beállítás díszített egy palmák design, míg az alsó beállítás egy calligraphic medallion írva Allah, a Próféta, és a négy kalifák.
A Szent Szófia, amely az isztambuli történelmi félsziget Sultanahmet kerületében található, eredetileg 537-ben épült Konstantinápolyban, a keleti római birodalom fővárosában. A keleti római császár, Justinian megbízta a római birodalom császári templomának építését. A történelmi félsziget legnagyobb belső terével az egyház gyakran a bizánci formatervezés példaképeként kerül megtartásra. Isodoros, a miletoszi matematikus és építész elképzelte a szerkezet elrendezését. Fatih Sultan Mehmet Isztambul meghódítása után a Hagia Sophia templomot mecsetgé alakították át. A muszlim törvény tiltja a képzőművészet jelenlététét, így a templom belső terét levágták, és a mozaikokat fából fedezték. A helyén az iszlám elemek, mint egy minbár és minaretek voltak telepítve. Amikor a török köztársaság megalakult, Moszák Sophia világszoborozatát, míg a júliusban megnyitott Sophia, a kereszténység egykorozatú Hagia egészen egészen.
A Topkapi-palota első udvarában, Isztambul történelmi félszigeten található Hagia Irene templom valószínűleg a 4. században épült. Néhány számla azonban Konstantin I. uralkodása előtt helyez egy korábbi templomot ugyanarra a helyre. Az eredeti Hagia Sophia előtt 360-ban épült, Hagia Irene volt a Konstantinápoly hivatalos temploma. A 740-es Konstantinápolyban bekövetkezett pusztító földrengés után Hagia Irene felújításra került és mozaikokkal és freskókkal díszítették Konstantin V. császár uralkodása alatt. Azonban az iszlám Isztimbuli oszmán hódítását követően 1453-ben a templom a Topkapi-palota falaiba zárult, és arzenálként kezdte használni. A 20. század fordulóján a templomot először katonai múzeumként használták.
Eredetileg Konstantinápoly városi falai mentén egy vidéki kolostor komplexum részeként épült, a Chora templom megtalálható Isztambul Edirnekapi negyedében, amelyet Kariye néven ismertek. Eredetileg a Szent Megváltó temploma volt az országban, de miután a városi falakat bővítették, és a városba beépítették, egyszerűen Chora néven vált ismertté. A 12. században Maria Dukaina, a bizánci császár, Alexius Komnenos menyasszonya újjáépítette a templomot jelenlegi formájába. A híres mozaikokat és freskókot a 14. században a hatalmas bizánci államférfi, Theodore Metochites adta hozzá. A paleológiai reneszánsz művészet egyik legjobb példája megtalálható az egyház mozaikjában. A templomot az isztambuli meghódítás után alakították át Kariye mecsetjévé, és a freskók és mozaik belül műanyaggal borították. A múzeumot a 2020-ig, míg a restaurálás folyamán a Kariye marad.
A Sultanahmet mecset, más néven a Kék mecset, egy aktív mecset az oszmán korszakból található Fatih környékén a Sultanahmet téren. A mecset épült a korai modern időszakban, 1609 és 1616 között, a Sultan Ahmet I. A belső díszített mozaik és mozaik kupolák. A város Iznik, Törökország, híres a kiváló minőségű Iznik csempe, amely a kék, mint a domináns szín. Több mint 20 000 csempe több mint 50 különböző tulipán design díszíti az alsó szintek. A mecset magas minaretek száma (hat) egy másik figyelemre méltó szempont, mivel összhangban van a mecset nagyszerűségével és a lenyűgöző belső díszítés.
A nagy mester építész Sinan a Suleyman szultán (Sultan Suleyman the Magnificent) megbízásából építette a Suleymaniye mecsetet, az oszmán korszak egyik legfontosabb császári mecsetét. A Suleymaniye mecset, amely egy egész Konstantinápolyra néző dombon található, hatalmas és megfélemlítő stratégiai elhelyezkedése miatt.
Az Akdamar templomot 915 és 921 között építették Akdamar szigetén, amely Van-tó része Törökország keleti részén. A projekt építészét, Manuel püspököt az Örményország királya, Gagik I. Ardzruni megbízása után bízta meg. A „Hripsime Type” jellegzetessége a vörös vágott tufa kőből készült építés és a négycsillagos szikla-szerű kialakítás. A templom külsőjét díszítő vallási jelenetekkel ellátott építészeti relieffek. A középkori művészet legszebb megnyilvánulásainak egyikeként széles körben elismerik őket. A bibliai témájú freskók díszítik a belső falakat. Bár 2007 óta múzeum (amikor jóra bezárták), a templom még mindig évente egyszer nyitva áll a vallási szolgálatokra.
Myra, egy ősi város, ami ma Délkelet-Törökországban, otthont ad a Szent Miklós templom, egy ősi keleti római bazilika templom. A struktúra emelték 520 CE a sírján Szent Miklós, jobban ismert, mint a Mikulás vagy a Mikulás a modern időkben. A templom fontos nem csak azért, mert az istentisztelet helyén, hanem azért is, mert ez egy nagy példa a bizánci építészet és van néhány a legszebb freskó az egész Törökországban.
Az ortodox Sumela kolostor megtalálható a Trabzon tartomány Zigana hegyein, Törökországban, amely az ország északi Fekete-tenger partján található. A kolostor építésének pontos dátuma nem ismert, de úgy gondolják, hogy a 4. században kezdődött, Theodosius I. császár uralkodása alatt. A kolostor egy lenyűgöző szerkezet, kőzetek felépítése és az erdő útján való elérés, és minden bizonnyal jól ismert a 18. századi freskók, amelyek Krisztus és Szűz Mária életéből származó bibliai jeleneteket ábrázolnak.
A négyzetes mecset építészeti alkotás, egyetlen hatalmas kupolával és négy karcsú minarettel. Az UNESCO Világörökség listáján szerepel. Az építész Sinan, aki a 16. században élt, az Oszmán Birodalom csúcspontján Szulejmán a Magnificent alatt, kétségtelenül a legfontosabb Híres építész Az Edirne, korábban Hadrianapolis néven ismert, Isztambul előtt az oszmán főváros volt, és a Selimiye mecset otthona. A Sinan „mesterműve” a maga építész szerint. Nyolcvan éves korában, Selim II szultán uralkodása alatt építette a Selimiye mecsetet (1568-1575).
Sinan várostervező képességeit tovább bizonyítja a mecset kiemelkedő elhelyezkedése, amely lehetővé teszi, hogy távolról is megcsodálják. Bármely nyolc oszlopos mecset legszebb példája, ez a struktúra a központosított kupolák csúcspontja, egy nagy központi kupolával, amely nyolc hatalmas oszlopon és lenyűgöző, visszahúzódó arcádokon áll. Az oszmán mecset kialakításának tipikus jellemzője a felemelkedő, elegáns kupolák és a tornyos, vékony minaretek. A Selimiye mecset, másrészt, a világ egyik legszebb és történelmileg jelentősebb mecsetje. Ez egy hatalmas komplexum, amely egy mecsetet, két négyzetes madrasát, egy bevásárló arcádot (arasta), és egy teológiai iskolát méri, hogy 190 130 méterrel. A struktúrát nyolc hatalmas oszlop és nyolc kisebb muqar dom támogatja. A muqarak kiterjeszítja és a homlok hatását, így közvetlenül a dombélyt és a dombélnyel.
Ulus, a szomszédság a peremén Ankara Citadella, otthont ad a Haci Bayram mecset. Az első török parlament épület épült ezen a területen 1923-ban; ez része a hagyományos történelmi elrendezés, amely magában foglalja az oszmán és a korai köztársasági épületek, mint a Haci Bayram mecset és Augustus templom. A szomszédság ül a domb tetején, amely egykor egy tumulus. Mind a pogány és a muszlim közösségek tisztelték ezt a helyet a 8. században BC, amikor az Akropolisz az ókori Ankyra.
A 15. századból származó Haci Bayram mecset Ankara egyik legjelentősebb mecsetje, és továbbra is jelentős szerepet játszik a város vallási életében. A 18. században átalakult, ami a késő modern korszak mecsetének tűnt. A kupola hiánya és a fa mennyezet használata a mecset legkülönbözőbb építészeti jellemzői.
A Basilica Cistern a legnagyobb és legrégebbi földalatti víztározó is használják Isztambulban ma. Délnyugat-Sophia, az első dombon, ahol megtalálja a tartály szerkezetét. Mielőtt a tartály épült, ott állt egy hatalmas bazilika, emelt a harmadik és negyedik században BC. A tartály vízellátást a Nagy Palota és a közelben lévő egyéb struktúrák, beleértve a kertek, udvarok, és paloták. 476-ban, egy tűz átszúrt az épületben, és hagyta ki a bizottság örökre. A hatodik század elején, a uralkodása alatt a császár Justinian I, a Basilica Cernist épült. A tartály vízellátás a Nagy Palota és más közeli struktúrák, beleértve a kertek, udvarok, és paloták. A víz vezetett a belgrádi erdőből, 20 kilométerre, hozzáadódott a tartály. A vízpalota (Yebatan Saroden) 138 tonnával 64 méter méretű, és csak 336 alkalommal került tárolásra a cisternum, amely a modern meternist, a Top 1007-ben felújították.
Ez volt az a legnagyobb munka, amit ez a jól ismert építész valaha is végzett. A vonal épületeit az év pusztító árvizei károsították, de gyorsan javították. Emiatt feltételezhetjük, hogy a Kirkcesme vízellátó rendszerét 1564-ben fejezték be. A Belgrád-erdő Észak-Istanbulban található, és ez a rendszer összegyűjti a felszíni vizet a környező területről, és szállítja a városba. A nyugati és keleti ágak a rendszer két legjelentősebb része. A Long Aqueduct nyugaton található. Összesen 33 tömeges akveduktum van, amelyek a rendszert alkotják. Az egyik ilyen akveduktum, a Long Aqueduct néven ismert, 97 egyedi ívet tartalmaz, amelyeket vízzel a föld alatt szállíthat. A hossza 711 méter, és 25 méter magas.
A Kirikkesme törött vízelvezető a Sinan Kirikcesme Vízellátó Rendszerének része, amely 1564-ben fejeződött be. A város egész területén a víz szállításához a Kirikkesme vízelvezető rendszer 33 vízelvezetőt és 55,374 méter vezetékvonalat használ. Két ágával rendelkezik – egy keleten és egy nyugaton – és a város északi részén található forrásokból gyűjti a vizet. Kemerburgazban, a vonal keleti ágán megtalálja a törött vízelvezetőt. Hossza 207 méter, magassága 35 méter, így a rendszer legmagasabb vízelvezetője. Három ív pozitívan azonosították késő római relikviáknak. A kilátás után meredek 90 fokos, a Kirik (törött) vagy Egri (görbült) vízelvezető elnyerte a legmagasabb becenevét.
A valens-víztisztító rendszer a valens-víztisztító rendszer, amelynek maradványait a legrégebbi víztisztító hálózat képviseli. A valens-víztisztító rendszer a trák-félszigetről a város magjába vitt vizet, ahol a Theodosius Fórum (Beyazit tér) és a Binbirdirek tartályát töltötte ki. Valens római császár idejében az épületet befejezték (364-378). Az épület eredeti hossza valószínűleg 971 méter volt, magassága pedig valószínűleg 27 méter volt. A középkorban a rendszer még mindig használt volt, a földrengések és a háború miatt több ellátási vonal megszakadása ellenére. Az akvedukt a város elsődleges vízelosztó rendszerének részévé vált a 15. században (Mehmet II uralkodása alatt).
Ez egy meglehetősen hűvös mecset/kórház komplex. Sivas tartományban a Divrigi kastély, valamint a Divrigi mecset és kórház található. Turan Melek, Ahmet Shah felesége, 1228–1229-ben alapította a kétemeletes kórházat; Hurrem Shah építész is megtervezte a mecsetet. Mind Ahmet Shahot, mind Turan Meleket eltemették a kórház sírrészében. A kolbászépítés és a kivágott díszítés a komplexum két legismertebb jellemzője. A portikók, a mihrabok, a minbárak és a pásztorok mindegyike szépen díszített. Az anatoliai hagyományos kőművesítés gazdag példái az építészet mellett az UNESCO Világörökség listáján helyet is elnyerték.
A fekete-tengeri parton, a török Amasya-ban található Darussifa egészségügyi és wellness központ, amely menedékként is szolgál. A 14. század elején az ldiz Hatun építette fel férje, Sultan Olcayto nevében, az Ilkhanates uralkodása alatt. Ez egy orvosi központ volt mind a kezelés, mind az oktatás számára, amely a betegek számára szolgáltatásokat nyújtott költség nélkül, a török-iszlám kultúrában gyakori jótékonysági alapítványok modelljét követve. Darussifa, ami az „egészség kapuja” jelentése, közvetlen fordítása az arab szónak. A szerkezet folyosókat és szobákat, valamint két oldalra ívelt udvarot. A szerkezet egy hagyományos iszlám iskolát vagy madrázát utánozza. Sabuncade Serafeddin bin Ali, kiemelkedő orvos ott kapott orvosi képzését. A könyvben, a Kitab-ulrahiya lye-laniyhye-t (Académia könyve 1997 óta) írt, a városi terápiát használta, mint a műtörténet. A zene a Havas a jelenlegi terápia.
Bursa, más néven ősi Prúzia, egy történelmi város Törökország északnyugati részén, amely jól ismert a természetes forró forrás fürdő. Cekirge, egy falu Törökországban, jól ismert a gyógyító forró források és számos ilyen fürdő elterjedt a városban. A hatodik században, uralkodása alatt keleti római császár Justinian I, az eredeti fürdők Cekirge épült. A következő évszázadokban, az oszmán időszak alatt, a bizánci kupolák felújították és bővítették Sultan Beyazit II, és ma továbbra is vonzza a turistákat. A „ezüst víz” Bursa azt mondják, hogy származik a mítoszos Mount Olympus Mysia, és használják a város sok régi török fürdő.
Ismail Bey, a helyi figyelemre méltó, úgy gondolják, hogy használt egy kis hammam (török fürdő) közelében Isztambul kapuja Iznik, mint a saját fürdő.
A német szökőkút (vagy Kaiser szökőkút) az isztambuli történelmi félszigeten található Sultanahmet téren található számos történelmi szökőkút egyike. 1988 és 1901 között a szökőkútot Németországban kézművesre készítették, majd Isztambulba szállították, ahol összeállították.
A Kucuksu kerület pavilonjában található szökőkútot Selim szultán 1806-ban rendelte el édesanyja, Mihrisah szultán tiszteletére. Az épület, amely a Boszporusz közelében található, a terület szimbólumává vált, mivel gyakran a régi rajzokban látható a terület.
huMagyarMagyar
enAngolEnglish
arArabالعربية
zhKínai中文
daDánDansk
nlHollandNederlands
skSzlovákSlovenská
fiFinnSuomi
frFranciaFrançais
deNémetDeutsch
elGörögΕλληνική
hiHindiहिंदीhuMagyarMagyar
idIndonézIndonesia
itOlaszItaliano
jaJapán日本語
koKoreai한국어
plLengyelPolski
ptPortugálPortuguês
ruOroszРусский
esSpanischEspañol
svSvédSwedish
trTörökTürkçe
ukUkránУкраїнський
viVietnámiViệtTRAVELERS' CHOICE
Napi kirándulások Isztambulból
Törökország utazási szolgáltatások
© 2026 Designed by Romos Travel. All Rights Reserved.
